Kedves Olvasónk!
Folytatjuk rovatunkat, ahol olyan menyasszonyokat kérdezünk meg, akik a kisbabájukkal a pocakjukban mondták ki a boldogító igent. Ezúttal Heni volt a segítségünkre, akinek ezúton is köszönjük, hogy megosztotta velünk az élményeit és hasznos tanácsait!
– A lánykérés, vagy az esküvő szervezezés előtt, vagy mindezek után tudtátok meg, hogy várandós vagy?
A rövid válasz, hogy a lánykérést megelőzően tudtuk meg, hogy újra babát várunk. Azonban lenne egy hosszabb és árnyaltabb válaszom is, mert a történet azért színesebb. Ugyanis a mi kapcsolatunkban nem a házasság volt a nagy döntés, nekünk a gyermekvállalás jelentette az elköteleződést egymás mellett. Így a házasság kérdése, ha fel is merült, nem volt központi téma. Aztán boldog szülőkké váltunk Zalán érkezésével, és félre is tettük a kapcsolati forma kérdését egy időre. Mikor megtudtuk, hogy a várva várt tesó úton van, akkor a páromban megfogalmazódott az elhatározás, hogy formába öntsük együttélésünket és házasodjunk össze. A lánykérést a 12. heti ultrahang napjára időzítette, így aznap két örömhír ért. 🙂 Ez a mi kis történetünk.
– Hogyan és kinek mondtátok el?
A családnak és a közeli ismerősöknek elég korán elárultuk, mert a jól ismert első három hónap kellemetlen tünetei letagadhatatlanok voltak. Szélesebb körben csak a genetikai ultrahang után osztottuk meg az örömhírt.
– A szülők hogyan fogadták?
A szülők velünk örültek, hiszen tudták, hogy szeretnénk testvért Zalánnak. Az esküvő híre jobban meglepte őket, pont azért, mert az nem volt tervben. 🙂
– A násznéppel tudattátok előre?
Nos, mivel kicsi násznépről beszelünk, -mert sosem képzeltünk el nagy esküvőt – ,így a szűk kör természetesen tudta hogy pocakos esküvőnk lesz.
– A nőgyógyászod mit javasolt?
Nem konzultáltam erről vele. Eleve úgy időzítettünk, hogy a második trimeszterbe essen a dátum, hiszen már tapasztalatból tudtam, hogy akkor leszek a legfittebb.
– Melyik hónapban volt az esküvőtök?
Október eleji esküvő volt.
– A hónap bírt valami sajátossággal? Például nagy meleg, eső, hideg…
Meglepően meleg őszünk volt 2018-ban, így nem tipikus őszi esküvő volt, inkább késő nyári. Nagyon szép fényekkel, gyönyörű sárga levelekkel, kellemes hőmérséklettel.
– Ha volt ilyen sajátosság, hogyan készültetek rá?
Készültünk egy hidegebb verzióra is, kiskabátokkal, illetve eleve fedett helyben gondolkodtunk.
– Egyáltalán tudtatok-e készülni rá?
Kicsi esküvő lévén, tudtunk. Mivel csak polgári szertartás volt, és egy kis buli egy étteremben, így elég kiszámítható volt minden – időjárástól függetlenül.
– Hányadik hónapban voltál az esküvő napján?
Hatodik hónapban, így még könnyedén tudtam táncolni is… Na meg enni. 🙂
– A szülést aztán befolyásolta valahogy a muri?
Még előtte állunk, de mivel nem az utolsó trimeszterben volt a muri, így nem hiszem, hogy bármi hatása lesz rá.
– Milyen típusú esküvőtök volt (létszám, buli/vacsora…)
30 fő volt a létszám, szűk családi kör és néhány barát. Mi bulizni is szerettünk volna kicsit, de nem akartunk nagy esküvőt szolgáltatókkal, így egy kis éttermet béreltünk ki vacsorára és a bulira. A szertartásra pedig szélesebb körben hívtuk a rokonokat, barátokat. A különlegesség nem az állapotom miatt volt, hanem inkább a kisfiunk miatt, mert az ő napirendjét próbáltuk figyelembe venni, és emiatt korán kezdődött a buli is, és kora éjszaka ért véget.
– A szervezésben milyen nehézségeitek voltak?
Mivel valamennyire ismerem az esküvőszervezés részleteit, így szerettem volna elkerülni, hogy sok szolgáltatót kelljen bevonni. Így szinte mindent magunk intéztünk. Tényleg nagyon minimál rendezvény volt a miénk, de azért ez is igényelt szervezést. Ruha, dekoráció, virágok, sütemények, étterem. Őszintén, ennél több időt és energiát nem szívesen foglalkoztam volna vele, ennyi viszont szükséges volt, hogy minden működjön
– Okozott ez a „más állapot” valami extra igényt?
A ruha választás mindenképp más igényekkel törtent, mint nem állapotosan. Bele kellett kalkulálni, hogy mekkora lesz a pocakom a Nagy Napon.
– Mi legyen egy kismama ara táskájában?
A táskámban nem volt semmi különleges. Az más kérdes, hogy anyaként pelenkázó táskával mentünk kimondani az igent, és Zalánnal az ölünkben zajlott a szertartás.
Néhány villámkérdés, Ti melyiket választottátok és miért?
RUHA
Saját/bérelt?
Saját, leginkabb a kis büdzsé miatt.
Varratott/ készen vásárolt?
Kész ruhát találtam végül, kicsit alakíttattam rajta, és én készítettem rá a dekorhoz illő kiegészítőt.
Testhez álló/bő?
Rövid ruhát szerettem volna, így a döntésem egy olyan ruhára esett, ami nem kifejezetten kismamáknak tervezett, de tökéletes volt, mert mell alatt rakottan bővülő szoknyája volt.
Miért ezt választottad?
Mert ezt éreztem magamhoz illőnek. Nem túl komoly, flitterek és gyöngyök nélkül. Bár őszintén szólva nem fehér ruhát szerettem volna, de aztán meggyőztem magam. 🙂
CIPŐ
Magassarkú/lapos?
Egyértelműen magassarkú.
Miért ezt választottad?
A rövid ruhát pont azért választottam, mert a lábaimat mindig szerettem hangsúlyozni. Anyaságom előtt csak magassarkúban jártam, és anyaként is, ha kimenőm van, akkor ezt választom. Így nem volt kérdés, hogy az esküvőnk napján ebben leszek. Egy nude cipőre esett a választásom, amit cipőklipsszel tettem egyedibbé, a dekor színével harmonizálóvá.
FEHÉRNEMŰ
Bugyi, melltartó, harisnya? Mit javasolsz?
Alsóneműből mindent a kényelem határozott meg. Bugyiból legkényelmesebb számomra a varrás nélküli franciabugyi. Harisnyából pedig kismamáknak való, 20 denest választottam. A melltartót pedig a ruha és az éppen aktuális mellméret határozta meg.
ÉKSZER
Igen/nem?
Igen, de mégsem. Alapból nem hordok ékszert, de a gyerekkori barátnőm meglepett egy szettel, így az volt rajtam a Nagy Napon.
– Mi az, ami különösen emlékezetes volt a Nagy Napon?
Az, hogy nem ketten vonultunk be, és éltük át a szertartást, hanem a kisfiunkkal együtt. Ez igazán különleges volt.
– Még valami egyéb, amit a pocakos menyasszonyoknak üzennél?
Ha van lehetőség rá, akkor a második trimesztert válasszák dátumként, így biztos, hogy még élvezni is tudják életük Nagy Napját. Illetve az mindig jusson eszükbe, hogy egy kismama eleve ragyog, így csakis gyönyörűek lehetnek menyasszonyként. 🙂