Szeretnénk Nektek bemutatni a BRIDE DAY, avagy Menyasszony a fókuszban projektünk főszereplőjét, a Menyasszonyt!
Egy személyes hangvételű bejegyzést olvashattok Petra és Ricsi megismerkedéséről, lánykérésük történetéről, Petra esküvővel és a Bride day nappal kapcsolatos elképzeléseiről, és sok másról… Mindezt a Petrára jellemző, könnyed, laza, vidám stílusban. 🙂
A kezdetek:
Ricsivel 4 éve vagyunk együtt, Tinderen ismerkedtünk meg. Az elején sokan ugrattak minket azzal, hogy „Tinder Tündérek” vagyunk – kaptunk ezzel kapcsolatban egy csomó vicces ajándékot, meg persze megjegyzést, hogy na, ezt aztán jó lesz elmesélni egyszer az unokáinknak – és tényleg! 🙂
Valójában akkor egyikünk sem gondolta túl komolyan a dolgot – én azért regisztráltam fel, mert éppen nagyon beteg voltam, és untam, hogy nem tudok rendesen beszélni a torokfájástól. Az unaloműző stratégiám az volt, hogy jobbra húztam mindenkit, aki kicsit is vicces, vagy fura volt: innen tudom például, hogy honnan lehetett akkoriban sütiszörnyes mamuszt kapni, hogy van gumicsirke, aminek a hátsó része disznó, és azzal is szembesültem, hogy rengeteg pasi ismerősöm van fent Tinderen. Többek közt amiatt, amiért Ricsi is ott volt: heccből, na meg ezerből egy lehet, hogy bejön.
Az ő kellően fura dolga a bemutatkozásában volt, miszerint: „nem kell takarítani”.
Na most ez elég sok kérdést felvetett. Vajon szerinte:
A) neki nem kell takarítani,
B) nekem nem kell takarítani,
C) vagy úgy általában soha nem kell takarítani?
Akárhogy is, ez elég frappáns volt, hogy ráírjak, és meg akarjam tudni a választ – ekkor még nem tudtam, hogy Tinderen nem szokás, hogy a lány ír. 38 fokos láz mellett pedig az se igazán esett le, hogy ezt az oldalt jellemzően szexpartner keresőnek definiálják – erről annyit, hogy nyilván minden jó, ha a vége jó, de a mi első randink nem az ágyban, hanem ennél sokkal semlegesebb helyen, egy optikusnál történt. 🙂
Az első randink egy kikosarazás eredménye, aminek teljesen hétköznapi tárgya az volt, hogy elfogyott a kontaktlencsém, és nem volt kedvem egyedül új adagot vásárolni. Meg is beszéltem egy sráccal, hogy elmegyek vele, aztán Ricsi napközben bedobta, hogy találkozhatnánk – nos, csúnya dolog vagy sem, lemondtam az elsőt, és helyette Ricsit ismertem meg. Így lett ebből az amúgy fejben kávéval egybekötve is max 1,5 órás programból egy durván 8 órás randi, amit jó 4 évvel felszorozva már közel 35 ezerrel hosszabbítottunk. 🙂
Amúgy most már a választ is tudom a takarításra. A megoldás: A+B > Ricsi úgy képzelte a jövőt, hogy a hétvégéinket ne az otthoni teendőkkel töltsük elsősorban, hanem élményekkel, ezért szeretne majd takarítónőt. Ezt akkor, gyakornoki fizetésből elég viccesnek, kicsit elérhetetlennek is tartottam – sokáig az is volt – aztán 4 év alatt szépen kijött, hogy a vitáink 98%-át a házimunka adja ki.
Egy kis kitérő, ajánlóval:
Gyors matekkal kijött azóta, hogy jóval olcsóbb havi pár ezer forintot takarítónőre fordítani, mint később egy párterápiára… 😀 Ez nyilván túlzás, de amúgy van egy teszt, ami kiad rátok 1-1 személyiségtípust, itt pedig össze tudjátok matchelni a páros gyengeségeiteket és erősségeiteket. Megmosolyogtuk, amikor utólag megtaláltuk a miénkben ezt a mondatot: „A good balance can be achieved with proper delegation of duties or with the hiring of a domestic helper.”
A házasságról és más fontos dolgokról:
Különös, de az első találkozásnál teljesen spontán belementünk olyan témákba, amik egy kapcsolatban hosszú évek alatt, lassanként merülnek fel általában: az együttélés alapjai, szülőkkel való viszony, házasság, gyereknevelés, különböző élethelyzetek. Ekkor persze nem a közös dolgainkat terveztük, csak úgy beszélgettünk róla: míg gyereket mindketten, házasságot egyikünk sem akart feltétlenül. Passzoltak az elvek, célok, a kémia is, és gyakorlatilag pillanatok alatt összeszoktunk.
Villámgyorsan eltelt 3 év, majd hol egyik, hol másik családi oldaltól kaptunk már kérdéseket, hogy tervezünk-e mi egyáltalán kilépni a vadházasságból, de úgy voltunk vele, hogy nem sietünk el mi semmit. Elvégre tök jól megvagyunk, nyilván együtt tervezünk, és pont emiatt 3 év nudli ahhoz képest, amennyit mi párként magunkénak akarunk tudni, mint a „kapcsolatunk eleje”.
Aztán Ricsi munkahelyén 2018. szeptember 27-én, csütörtökön, ebédszünetben pont ilyesmi volt a téma, és elhangzott egy félmondatban, hogy olyankor van értelme megkérni egy lány kezét, amikor még várja. Hát bevallom, én ekkor még egyáltalán nem vártam, de ő aznap spontán becsattogott egy ékszerboltba, és vett egy gyűrűt.
3 okom is volt ekkor, ami miatt egyáltalán nem számítottam lánykérésre:
- Előtte úgy 2 héttel is beszéltük, hogy egyszer oké, igen, jó lenne összeházasodni, de ráérünk > én ezalatt nagyjából azt értettem, hogy 2-3 évvel később.
- A pénzünket akkor már egy ideje a másnap kezdődő horvátországi utunkra rakosgattuk félre, nem gondoltam, hogy belefér bármilyen extra kiadás.
- Az utazás alatt ünnepeltem a szülinapomat, és már jó előre megbeszéltük, hogy ilyen alkalmakkor biztosan nem számítanék rá, mert ismerem Ricsit, és kreatívabb annál, minthogy valami hasonló alkalomkor kérje meg a kezem.
És tényleg jobbat talált ki, mert végig fenntartva a tökéletes gyanútlanság állapotát, minden apróság klappolt. Szeptember 28-án családosan nekivágtunk Horvátországnak, és én csak azt nem értettem, hogyha Ricsi aznap estére lemondta, hogy horgásszanak a tengeren, miért akar este mégis sétálni a kikötőben – gondoltam magamban, hogy kicsit fura ma ez a srác, de elvégre vízpart, kikötő fények meg minden, végül is miért ne mozogjuk le az esti vacsit.
Nos, ha 2 realista beszélget, akkor egy lánykérés is azzal a természetességgel vezetődhet fel, amivel megkérdezed a másikat, hogy szalámis, vagy sonkás szendvicset kér-e reggelire. Így azzal a laza spontaneitással, amivel 2015 tavaszán Richárd kontaktlencse vásárló társammá vált, 2018 őszén sebtiben igent mondtam a kikötőben. Elviccelem, de a legromantikusabb és tökéletesebb tényleg azért volt, mert az egész, beleértve a közös éveinket is, olyan könnyedén történt.
Ricsi utólag belegondolva fantasztikusan időzített – tudta, hogy olyan emberek körében leszek aznap este, akikkel biztosan azonnal meg akarok osztani egy ilyen élményt, és cselesen kikerülte 1 nappal a szülinapi lánykérést is. 🙂 Ha valami miatt fontos tud lenni egy esküvő, az az, ha valaki így figyel a számodra fontos apróságokra. Ezekre a pici kis alapkövekre, amivel a másik megerősít, amivel mutatja, hogy fontos vagy neki, számol veled. Ezek miatt lehet végső soron jó kapcsolati élmény az esküvőre való készülődés, szervezés is.
Mi 3 dolgot fixáltunk le nagyon hamar:
– a két fős főasztalt a kétoldali válások miatt,
– egy külön parkoló kijelölését stílusosan CSAK Alfa Romeoknak :),
– illetve azt, hogy valamilyen vízparthoz közeli helyszínen legyünk, ahol van kert, ahol a dohányosok sem szakadnának le teljesen a benti buliból.
Az esküvőnk 2020.03.21-én lesz, pont az 5. évfordulónkon a Deák Udvarházban. A legnehezebb szerintem a helyszínt kiválasztani, hogy legyen elég hely – ráadásul közel 120 főre – jól megközelíthető legyen ott alvási lehetőséggel, és persze jó árat adjanak.
A Bride Day-ről:
Egyértelműen a stílustanácsadót várom a legjobban. Szeretek szakmájukban tapasztalt emberekre hallgatni, és egy styling is olyan lehet, mint a helyszín kiválasztása: zsinórban vonz magával egy csomó fontos elemet. Itt ez lehet a ruha, haj, harisnya, ékszerek, köröm, vagy a smink is, amiből persze már előre látom, hogy nem mindennapi élmény lesz profi képeket is kapni!
Szerintem ez kitűnő alkalom arra, hogy egy menyasszony kipróbálhassa magát a nagy napon való szerepében. Így előre azt mondom, hogy komplexen ajánlanék is hasonlót másoknak, mint egy tutoriált az esküvőn megtapasztalható készülődős izgalmakra. 🙂 Úgy gondolom, hogy egy ilyen lehetőség, vagy csak néhány program előzetes kipróbálása sokat segíthet az esküvőszervezéssel járó stressz csökkentésében, és ráérezni arra a stílusra, illetve kiegészítőkre, amiben az esküvőn a legjobban érezheted majd magad.
Könnyednek, de mégis tartalmasnak és profinak ígérkezik, már alig várom! 🙂
Petra